Anita körül mindig forr valami, és néha – szerencsétlenségére – nem a levegő (a mindenki által jól ismert szexuális feszültség okán), hanem bizony a talaj melegszik fel és Anita Blake-nek nem hagynak alternatívákat. Hol vámpírok, hol vérfarkasok, néhol pedig bérgyilkosok, rosszfiúk és egyéb sötét elemek üldözik, hogy bántsák a barátait, őt magát pedig megfosszák az életétől, a lelkétől, az emberségétől…

A Hóhérnak, a Zombikirálynőnek, a Thronos Rokke klán lupájának, a St. Louis-i leopárdok lionné-jának, nem utolsó sorban St. Louis Vámpír Ura halandó szolgájának tenni kell valamit, és ez a valami sokszor torkollik vérfürdőbe. A rendőrök értetlenül állnak a hullák felett, Anita gyilkosságainak száma pedig egyre csak nő, és nem írhatunk mindent az önvédelem számlájára. Blake kisasszonynak lassan el kell gondolkoznia azon, hogy csakugyan Jean-Claude az egyetlen, aki veszélyezteti a lelkét, és „Edward, mint lelki társ” talán nem is áll olyan messze az igazságtól…