|
„Ha valóban egymáshoz lennénk kötve, senki sem állhatna ellen nekünk. Az ekkora hatalmon nagy kísértés – mondta. Hirtelen fölnézett, hogy lássam a szemét. Az érzelmek csak úgy kavarogtak az arcán: izgalom, félelem, vágy, végül fásultság. – Örök időkre egymáshoz lennénk kötve a hatalmi harcban. Nem túl kellemes gondolat.” (Jean-Claude, Gyilkos Tánc)
A triumvirátus lehetővé teszi Anita, Richard és Jean-Claude számára, hogy megosszák egymással az energiájukat. Egymáshoz kötné őket, de nem szükségesek a vámpírjelek. Miért döntöttek mégis úgy, hogy megteszik ezt a lépést is?
Jean-Claude: a dolog egyértelmű: eléggé megerősíthette volna a hatalmi bázisát. Annyi erőt nyerhetett volna vele, hogy talán a Tanácson kívül senki nem merne szembeszállni velünk.
Richard: hatalmi harcban állt Marcus-szal. Meg kellett volna ölnie, hogy ő lehessen az Ulfric. Arra számított, hogy ha elég erőt nyer a triumvirátusból, talán vérfürdő nélkül is átveheti a hatalmat. Ez persze nem jött össze, de azért kedves kis ötlet volt.
Anita: meg akarta menteni a saját, és a fiúk életét.
Már korábban is gerjesztettek együtt energiát, de az csak a véletlen műve volt. Harag kellett hozzá, vágy, és hogy megérintsék egymást:
„Közéjük álltam. Nem átvitt értelemben. A két kezem a mellkasukra tettem. Abban a pillanatban, ahogy megérintettem Richard mellkasát, az ereje, akár valami elektromos folyadék, végigömlött a karomon. Egy másodperccel később értem Jean-Claude-hoz. {…} Éreztem, ahogy Richard ereje végigszalad a testemen, és nekicsapódik Jean-Claude tökéletes bőrének.
Abban a pillanatban, válaszként energiahullám áradt a vámpírból is. A két energianyaláb nem csapott össze, hanem egybevegyült bennem, aztán továbbfolyt a két férfi felé. Jean-Claude ereje, akár a hideg, viharos szél. Richardé csupa hő és szikra. Mint a fa és a tűz, úgy táplálták egymást. És mindezek mélyén éreztem a saját erőmet, amellyel a halottakat elő tudom hívni. Nincs jobb szavam rá: mágia volt. A három erő összeolvadt. Beleborzongtam, kalapált tőle a szívem és összeszorult a gyomrom.
A térdem összecsuklott, és a földön találtam magam levegőért kapkodva. Mintha a bőröm le akarna válni a testemről. A szívem a torkomban dobogott, képtelen voltam lélegezni. Minden aranyszínű fényben szikrázott, fénypontok táncoltak a szemem előtt. Az ájulás kerülgetett.”
(Telihold Kávézó)
Később viszont valódi triumvirátussá váltak. Szándékosan hívták elő az energiát:
„Az energia átzúdult rajtam, minden hajszálam égnek állt tőle, a bőrömön is áthatolt, végül már azt hittem, szétrobbanok tőle. {…}
Richard {…} mellkasa ritmikusan emelkedett és süllyedt, ahogy nagy kortyokban szedte a levegőt. A gerince mentén izzadság csillogott.
Szinte aranyszínű ködben úszott a világ. A hallásom csak lassan nyertem vissza, olyan volt, mintha egy hosszú csövön keresztül hallgatóznék.
Jean-Claude {…} meztelen mellkasa és hasa alá szorult a karom. Lázasan forró volt a bőre. Azelőtt sosem volt ilyen. Úgy vert a szíve, mint egy csapdába esett madáré.
{…}
- Nekem csodálatos volt, és neked ma petite? – kérdezte elcsukló nevetéssel.”
(Gyilkos Tánc)
Ahhoz, hogy a triumvirátust még erősebbé tegyük, a vámpírjelek is szükségesek.
Anita első jele:
Akkor kapta meg az első vámpírjelet, mikor Aubrey a falhoz vágta (Bűnös Vágyak). Az eszméletét vesztette, és agyrázkódást kapott. Jean-Claude féltette az életét, és persze kapva-kapott az alkalmon, hogy halandó szolgát csináljon belőle.
„Jean-Claude fél kézzel a derekamat fogta át, másik hűvös keze a homlokomon volt, a helyén tartva a koponyámat. A hangja úgy ölelt körbe, akár egy paplan. Franciául beszélt, nagyon halkan. Egyetlen szavát sem értettem, de nem is volt rá szükség. A hangja körülvett, elringatott, tompította a kínt.”
(Bűnös Vágyak)
Jean-Claude félt Anita reakciójától, így csak ennyit mondott: 
„Megosztottam veled a saját életerőmet…
Elvettem tőled a fájdalmat, és adtam neked a szívósságomból…
Kicsit ellenállóbbá tettelek.”
Theresa sokkal közlékenyebb volt:
„Jean-Claude megtette az első lépést, hogy emberi szolgát csináljon belőled…
Az örökös szolgákról beszélek, akiket soha nem bántunk, és nem harapunk meg. Akik majdnem olyan lassan öregszenek, mint mi…
Amit Jean-Claude megosztott veled, azt mi nagy ajándéknak tartjuk, és csak azok részesülhetnek benne, akik felbecsülhetetlen értékűnek bizonyulnak...
Most már immunis vagy a tekintetére, a hangjára és az elméjére. Csakis a saját akaratodból fogod őt szolgálni…
Halottkeltőként részlegesen eddig is immunis voltál a tekintetünkre, most már szinte teljesen az vagy.”
Anita azon kívül, hogy nem volt hajlandó elfogadni a tényt, hogy bárki szolgája legyen, nem borult ki különösebben.
Anita második jele:
Akkor kapta meg a második jelet, mikor Nikolaos koporsóba zárta Jean-Claude-ot. Azért tette rá, hogy ép elmével, egészségesen megússza a büntetését. Ez alkalommal a saját életét mentette meg.
„ – Anita – hallottam Jean-Claude bársonyos suttogását. – Anita.
Valami fölragyogott, kék tűz. Két lángoló kék pont, a viharban lebegve. Egy szempár.
A kék lángocskák hirtelen az arcom előtt teremtek. A falnak lapultam, és belecsaptam a tűzbe. A kezem áthatolt a lángon. Mintha ott se lett volna.
A láng beleolvadt a kezembe, aztán a szemembe, mintha ott se lettem volna. A világ kék üveggé vált, csendes semmi, kék jég.” (Bűnös Vágyak)
Anita csak később tudta meg, hogy mi is történt vele. Kiborult miatta, és nem volt hajlandó elfogadni.
Anita harmadik jele:
Anitát megmarta egy lamia. A méreg csak később kezdett hatni. Anita haldoklott, ezért Richard Jean-Claude-hoz vitte, hogy megmentse. Ekkor kapta meg a harmadik jelet.
Anita eszméletlen volt. Jean-Claude az ágyára fektette. A vérében fürdött, majd egy aranykéssel megvágta a csuklóját, és ivott a véréből.
„Most már az álmaidon kívül is megszólalhatok az elmédben. De a te erőd is megnőtt, ma petite. Most már nagyon nehéz téged megölni. A méreg egyáltalán nem fog hatni rád.”
(A Kárhozottak Cirkusza)
Persze Anitát nem érdekelte, hogy mekkora hatalmat kapott.
Dühös volt Richard-ra… „Te gennyláda, hogy voltál képes a kezére adni?”
És Jean-Claude-ra is… „Te mocskos rohadék.”
Bosszúból elárulta Jean-Claude-ot, és Oliver kezére adta a várost, amivel majdnem mindenkit megölt.
A jelek törlődnek:
Alejandro a halandó szolgájává tette Anitát. Mikor a vámpír meghalt, az összes jele törlődött.
Alejandro negyedik jele kioltotta Jean-Claude-éit:
„Nem szolgálhatsz két urat egyszerre.”
Richard első és második jele:
Richard azért fogadta el a jeleket, hogy legyőzhesse Marcust. Persze a mestervámpír és állata közötti kötelék nem olyan szoros, mint a vámpír és szolgája között. Ezt Jean-Claude így magyarázza:
„Richardon keresztül például, nem leszek képes ételt ízlelni, ahogy rajtad keresztül tettem.
Richard alfa vérfarkas. Több szempontból is velem egyenrangú hatalom. Jobban tudja majd irányítani, mikor léphetek be az álmaiba, a gondolataiba. Teljes egészében képes lesz kizárni magából.”
(Gyilkos Tánc)
Anita első jele – újra!
Gabriel meg akarta őt erőszakolni, és nem volt elég ereje, hogy megszabaduljon tőle. El kellett fogadni a jelet, ugyanis túl erős volt, hogy rá lehessen kényszeríteni azt. Végül Richard-ot használva fókusznak, Jean-Claude megjelölte őt.
„Melegség futott végig rajtam. Még egyszerűbb volt, mint ahogy Jean-Claude korábban egymaga csinálta. Még úgy is, hogy tudtam mi történik, alig éreztem valamit. De azonnal jobban éreztem magam; kitisztult a fejem, valami megváltozott.”
Anita második jele – újra!
Hiába az első jel, Anitának még mindig nem volt elég ereje, hogy legyőzze Gabrielt. Végül engedte, hogy Jean-Claude ráruházza a másodikat is.
„Energia hömpölygött fölöttem. Korábban Jean-Claude-dal végig kellett néznem, ahogy a vámpír perzselő kék szeme belém hatolt. Így viszont, hogy Richard volt a fókusz, nem lehetett látni semmit, helyette szagokat éreztem; az erdő szagát, Richard bőrének illatát és Jean-Claude kölnijét. Mind a két fiú ízét éreztem a számban, mintha felváltva innék két palack erős borból.”
Anita harmadik jele – újra!
Richardot haldoklott, és a jeleken keresztül kiszipolyozta volna az életet Jean-Claude-ból és Anitából. A vámpír azonban megóvta ettől Anitát. Így viszont mindkét férfi meghalt volna. Anita elfogadta a harmadik jelet, hogy megmentse őket.
„Jean-Claude sötétkék szeme fellángolt. Oldalra simította a hajam, aztán azt mondta:
- Akkor nyílj meg előttem, ma petite, nyílj meg mindkettőnk előtt.
Megtettem, megnyitottam az elmémet, minden védelmemet félrehajítottam. Zuhanni kezdtem egy végtelenül hosszú, fekete alagútban a mélyen lobogó kék lángok felé. A sötétségbe fehér késként hasított bele a fájdalom, hallottam magamat felnyögni. Éreztem, ahogy Jean-Claude belém mélyeszti a fogait, a szája a húsomra tapad, és inni kezd.”
Persze a miután Anita otthagyta Richardot, a triumvirátus használhatatlanná vált. Richard túlságosan gyűlölte Jean-Claude-ot, és Anitát.
Később, miután visszatértek Myerton-ból, és kibékültek, Anita Marianne segítségével megtanult maga köré falat húzni, és meggátolni, hogy a triumvirátus tagjai érezzék őt, vagy energiát nyerjenek a közöttük lévő kapcsolatból. A triumvirátus újra értelmét vesztette.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
